Bejegyzések

Kulturális kirakat vagy valódi társadalmi hatás-500 millió és 50 millió igaz története

Az elmúlt időszakban nyilvánosságra került kulturális támogatások kapcsán fontos beszélni arról, milyen különbség van a látványos reprezentáció és a valódi társadalmi hatás között. Arról, hogy mire jutott pénz az elmúlt években és mire nem. Sokféle magyarázat hangzott el azoktól, akik az elmúlt években élvezői voltak a magyar állam bőkezű támogatásainak, de ezek többnyire nem valódi válaszok voltak, inkább kifogások. A közpénzek aránytalan elosztásának nyilvánosságra kerülése ugyanakkor egy dolgot világossá tett: láthatóvá vált az a rendszer, amelyet a kulturális és civil szektor szereplői régóta tapasztaltak. Miközben rendszerközeli projektek többszázmilliós vagy milliárdos támogatásokhoz jutottak, addig kulturális intézmények, civil szervezetek, oktatási programok és közösségi kezdeményezések sokszor folyamatos bizonytalanságban működtek úgy, hogy sok esetben közvetlen társadalmi problémákon dolgoztak, és az állam feladataiból vállaltak át részeket. Ez az írás róluk is szól. Azokr...
Megjegyzés küldése
További információk

Milyen demokráciát építünk? - egy jelölés, ami túlmutat önmagán

Régen írtam már a blogomra. Nehéz időszakon vagyok túl, és kellett egy kis csend, hogy tisztábban lássak. Most viszont egy olyan korszak kezd kirajzolódni, amit sokan egy új rendszerváltás előszelének érzünk és ezzel együtt egy dolog egyre világosabb: a munka most kezdődik igazán. Ebben a munkában nekünk is ott kell lennünk, civilként, és roma civilként különösen. Ez az én személyes blogom. A saját gondolataimat írom le, nem kész válaszokat. Sokan mondják, hogy türelem kell, idő kell. Ezt értem. A kétségeim közben nagyon is valósak.  Roma emberként a tapasztalat magáért beszél.  Számomra a demokrácia nem csak sikertörténetekből áll. A demokrácia része az is, amikor kimondjuk azt, ami kényelmetlen. Amikor beszélünk a bizonytalanságról, a kérdésekről és a félelmekről. Ettől lesz tartalma. Az elmúlt évek számomra egy dolgot nagyon világossá tettek: a demokrácia folyamatos jelenlétet igényel. A választás egy pillanat. A munka folyamatos.  A változást a civil részvétel, a párb...
Megjegyzés küldése
További információk

Néma üzenetek a kifutón – kettős identitás, közös emlékezet és kiállás a roma közösségért

Vannak pillanatok, amikor a divat túllép önmagán. Amikor nem trendeket, hanem történeteket mutat be. Amikor nem csupán az esztétika jelenik meg, hanem állásfoglalás. A Romani Design bemutatója a Fashion Weeken, egy kultikus helyen, a Szépművészeti Múzeumban egy ilyen pillanat volt. Elmesélem nektek, mert a videók nem adják vissza az élményt, nem tudják visszaadni azt az üzenetet, azt a súlyt, azt az érzelmi telítettséget, ami ott a térben megszületett. Nem egy klasszikus divatbemutató volt, hanem egy néma kiállás a romákért, a közösségért, az emlékezetért, mindannyiunkért. Valami mélyen megmozdult bennünk akkor. Többen is sírtunk a bemutatón, nemcsak a szomorúság miatt, hanem mindazért, amit hordozunk és mégis viszünk tovább. Ezek a könnyek egyszerre szóltak a fájdalomról és arról az erőről, ami bennünk él és nem tűnik el. Ebben a mostani társadalmi-poltikai közegben ez még erősebben hatott ránk.  Kettős identitás: két világ között, egy hanggal.  A bemutató legerősebb rés...
Megjegyzés küldése
További információk

A roma nők hangja a közélet része — nem kérünk engedélyt!

Érdekes és beszédes egybeesés, hogy a heti programunk ennyire erősen rezonál a roma közéletben a múlt héten elhangzott kijelentésekkel. Roma női gyakornokainkkal dolgozunk egy városi sétán roma női aktivisták történeteit idézzük fel pénteken, eközben a nyilvánosságban újra felhangzik a régi mondat: a közélet a férfiak terepe, a roma nőknek pedig csendben kellene maradniuk. Mire gondolok pontosan? A napokban Aba Horváth István, az Országos Cigány Önkormányzat elnöke arról beszélt, hogy a roma nők „csendesedjenek el”, mert a közélet a férfiak dolga. Aztán egy ismeretlen férfi videóüzenetben, fenyegetőző és trágár hangnemben mondta el a véleményét azokról a roma nőkről, akik felemelik a hangjukat és „kapitány cigányoknak” nevezte őket. Hát, ez a megszólalás szánalmas és beszédes egyszerre. Szánalmas, mert nem érvekre épül, hanem félelemre és sértettségre. Egyébként meg nagyon beszédes, mert pontosan megmutatja, mennyire zavaró lett sokak számára, hogy a roma nők nem maradnak csendben. Ami...
Megjegyzés küldése
További információk

Látsz, de nem ismersz–roma identitás, rendszerszintű igazságtalanságok és a megélt tudás helye a nyilvános térben

Egyre többször érzem, hogy túl nagy a csend. Túl sok minden marad kimondatlanul, pont akkor, amikor nőnek a társadalmi feszültségek, szűkül a politikai tér, és újra meg újra előkerülnek ugyanazok a sablonos, torz mondatok a roma közösségekről. Ismétlődő ítéletek, kevés valódi kérdés és még kevesebb valódi találkozás. Cigány emberként, közösségi szakemberként, és az Uccu vezetőjeként nap mint nap azt látom: mekkora tétje van annak, hogy ki beszél, ki hallatszik, és ki nincs jelen saját ügyeiben. A képviselet nem lehetőség – alapjog. Nem elég a romákról beszélni. Hallani is kell minket. Nem „rólunk”, hanem tőlünk. Ezért írok most, mert amit a munkám során látok, hallok, tapasztalok, az túl fontos ahhoz, hogy kerüljön be a nyilvános térbe. Azt gondolom, hogy változás nincs valódi megértés nélkül és a megértéshez pedig valódi, roma jelenlét kell. Ha valóban érdekeli a többséget az igazságosság, az egyenlőség, a közös jövő, akkor azzal kell kezdeni, hogy helyet adnak...
Megjegyzés küldése
További információk