Bejegyzések

Nem lehet embereket kinevelni a szegénységből- a generációs szegénység nem attitűdprobléma

Összepakoltam az életemet Az elmúlt hetek, hónapok nálunk a költözésről szóltak. Tíz évig éltünk egy negyedik emeleti panellakásban, egy éve pedig belevágtunk valamibe, amiről sokáig csak álmodtunk: egy régi Kádár-kockát kezdtünk el felújítani. Most pedig eljött a költözés. Ahogy dobozokba pakoltam, valójában egy kicsit az egész életemet pakoltam össze. Rengeteget szelektáltam. Előkerültek régi fényképek, sok-sok kotta, írások, füzetek és olyan apró dolgok, amelyekről már azt is elfelejtettem, hogy megvannak. Megrohantak az emlékek. Egyszerre volt bennem szomorúság és boldogság, és egyre többet gondolkodtam azon, honnan indultam, mi mindenen mentünk keresztül, és mi minden kellett ahhoz, hogy most itt tartsak. Talán azért is foglalkoztat ez most ennyire, mert az utóbbi időben sokszor kerül elém a szegénység kérdése. Videókban látjuk a vízhiányt, a lakhatási szegénységet, olvasunk generációs szegénységben élő családokról, gyerekekről. És aztán jönnek a kommentek. Miért nem dolgozik? Mié...
Megjegyzés küldése
További információk

Nem megmentőkre van szükségünk, hanem egymásra

Egy ideje egyre erősebben foglalkoztat, hogyan tudnánk ma valódi roma önszerveződést építeni. Sokat beszélünk arról, mit tett velünk az elmúlt harminc év politikája. A paternalizmusról, a kihagyott közösségekről, most éppen a „gyámságról”. A gyámság képe találó, bár engem személy szerint soha nem irányított gyám, és ezután sem fog. Jó lenne végre közösségi szinten is így gondolkodnunk. Engem most sokkal jobban érdekel, mi mit teszünk azért, hogy legyen saját súlyunk a bennünket érintő ügyekben. Van mire építenünk Ismerjük egymást. Van tudásunk, tapasztalatunk, kapcsolataink. Vannak szervezeteink, szakembereink, művészeink, pedagógusaink, vállalkozóink, aktivistáink, helyi közösségi embereink és egyre több fiatal, aki tenni akar. Megvan bennünk és közöttünk mindaz, amiből építkezni lehet. Nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rá. Szerintem képesek vagyunk. A kérdés az, hogy a meglévő tudásunkat, kapcsolatainkat és tapasztalatainkat képesek vagyunk-e úgy összekapcsolni, hogy amikor van...
Megjegyzés küldése
További információk

Roma kulturális stratégia: konzultáció, bevonás vagy részvételi stratégiaalkotás?

Az elmúlt napokban sok vita alakult ki a készülő roma kulturális fórum stratégia alkotás folyamatáról és az ahhoz kapcsolódó szakmai egyeztetési folyamat körül. A vita elsősorban arról szólt, kik és hogyan kerültek be ebbe a folyamatba, kik maradtak ki, milyen elvek alapján történik a bevonás, és mit jelent ebben az esetben a részvételiség. Közben azok közül is kaptak emberek támadásoka, akik részt vesznek benne, a kimaradóknak pedig elhangzott: jelezzék, kopogtassanak, ha szeretnének bekapcsolódni. Szerintem éppen ezért érdemes egy kicsit távolabbról ránézni arra, mit jelent valójában a részvételi bevonás és a részvételi stratégiaalkotás, mert a vita lassan személyekről és motivációkról szól, miközben szerintem alapvetően szakmai és folyamatbeli kérdésekről kellene beszélnünk. Mi is kaptunk egy szakmai javaslatcsomagot véleményezésre , amely 13 területen fogalmaz meg stratégiai célokat és lehetséges intézkedéseket. Átnéztük, és elküldtük hozzá a szakmai észrevételeinket. A javaslatc...
Megjegyzés küldése
További információk

Néhány gondolat a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatásról

Miért írom le ezeket a gondolatokat? Vannak olyan témák, amelyek mellett szakmai és emberi okokból sem tudok szó nélkül elmenni. A 100 ezer forintos iskolakezdési támogatás számomra ilyen. A szociális munkás pályafutásomat Kerepesen, a cigánytelepen kezdtem. Az ott töltött évek alapvetően formálták a szakmai gondolkodásomat. Megtanítottak arra, hogy a szegénységet, a nélkülözést és a gyermekek esélyeit nem lehet kizárólag jövedelmi adatokkal vagy jogosultsági kategóriákkal leírni. Minden családnak megvan a maga története, és ezek a történetek sokszor jóval árnyaltabbak annál, mint amit egy jogszabály vagy egy adminisztratív kategória képes visszaadni. Ma az Uccu Alapítványnál szervezeti szinten családsegítő és gyermekvédelmi szakemberek képzésével is foglalkozunk. Bár a mindennapjaim már nem a klasszikus terepmunkáról szólnak, a gyakorlattól nem szakadtam el. A képzéseken folyamatos szakmai párbeszédben vagyok azokkal a kollégákkal, akik nap mint nap családokkal dolgoznak. Az ő tapaszt...
Megjegyzés küldése
További információk

Mese egy stratégiáról, amiből hiányoztak a Kékek

Azon gondolkodtam, hogyan lehetne egy mesében elmondani, miért fontos a részvétel. Miért nem elég közösségekről beszélni. Miért kell meghallgatni őket is. Végül egy mese jutott eszembe. Mese egy stratégiáról, amiből hiányoztak a Kékek Volt egyszer egy ország, ahol két nép élt: a Zöldek és a Kékek. A Zöldek voltak többségben. A Kékek kevesebben voltak, és hosszú ideje küzdöttek azért, hogy egyenlő esélyekkel élhessenek, tanulhassanak, dolgozhassanak és beleszólhassanak a saját sorsukat érintő ügyekbe. Nem azért, mert Zöldekké akartak volna válni, szó sem volt róla, hiszen szerettek Kékek lenni. A nyelvükkel, a történeteikkel, a dalaikkal, a családjaikkal és mindazzal, amit a Kékség jelentett számukra. Nem többek akartak lenni, és nem kevesebbek. Nem az volt a vágyuk, hogy mások legyenek, h anem az, hogy önmaguk maradhassanak. Egyszerűen csak azt szerették volna, hogy Kékként is ugyanannyi joguk legyen alakítani a saját jövőjüket, mint bárki másnak. Egy napon a Zöldek vezetői úgy döntött...
Megjegyzés küldése
További információk

Auschwitzban jártam: Rudolf Höss háza, a 13-as roma barakk és a roma emlékezet kérdései

Most jártam először Auschwitzban. Sokszor gondoltam már arra, hogy egyszer szeretnék elmenni. Amikor meghívást kaptam a TRACE projekt zárókonferenciájára Oświęcimben a Political Capitaltól, mégis hezitáltam. Nem azért, mert közömbös lett volna számomra a téma, éppen ellenkezőleg. Inkább féltem, hogyan fog hatni rám. Hiszen a roma holokauszt számomra nem egyszerűen egy történelmi esemény .  Része annak, ahogyan a saját közösségem történetére gondolok, és annak a szakmai elköteleződésnek is, amely hosszú évek óta meghatározza a munkámat.   Ebből az elköteleződésből született meg 2018-ban az Uccu Alapítvány roma holokauszt foglalkozása, amelyet Dr. Gulyás Klárával és Dr. Kotics Józseffel közösen dolgoztunk ki, majd az elmúlt évben újragondoltunk és továbbfejlesztettünk. Azóta egyetemistákkal, pedagógusokkal és a közszférában dolgozó szakemberekkel is dolgozunk ezen a témán. Kiállításokat hoztunk létre, megemlékezéseket szerveztünk, és az Uccu városi sétáin is fontos helyet kap a...
Megjegyzés küldése
További információk