Narratívák a valóságból

Az elmúlt időszakban nyilvánosságra került kulturális támogatások kapcsán fontos beszélni arról, milyen különbség van a látványos reprezentáció és a valódi társadalmi hatás között. Arról, hogy mire jutott pénz az elmúlt években és mire nem. Sokféle magyarázat hangzott el azoktól, akik az elmúlt években élvezői voltak a magyar állam bőkezű támogatásainak, de ezek többnyire nem valódi válaszok voltak, inkább kifogások. A közpénzek aránytalan elosztásának nyilvánosságra kerülése ugyanakkor egy dolgot világossá tett: láthatóvá vált az a rendszer, amelyet a kulturális és civil szektor szereplői régóta tapasztaltak. Miközben rendszerközeli projektek többszázmilliós vagy milliárdos támogatásokhoz jutottak, addig kulturális intézmények, civil szervezetek, oktatási programok és közösségi kezdeményezések sokszor folyamatos bizonytalanságban működtek úgy, hogy sok esetben közvetlen társadalmi problémákon dolgoztak, és az állam feladataiból vállaltak át részeket. Ez az írás róluk is szól. Azokr...

Régen írtam már a blogomra. Nehéz időszakon vagyok túl, és kellett egy kis csend, hogy tisztábban lássak. Most viszont egy olyan korszak kezd kirajzolódni, amit sokan egy új rendszerváltás előszelének érzünk és ezzel együtt egy dolog egyre világosabb: a munka most kezdődik igazán. Ebben a munkában nekünk is ott kell lennünk, civilként, és roma civilként különösen. Ez az én személyes blogom. A saját gondolataimat írom le, nem kész válaszokat. Sokan mondják, hogy türelem kell, idő kell. Ezt értem. A kétségeim közben nagyon is valósak.  Roma emberként a tapasztalat magáért beszél.  Számomra a demokrácia nem csak sikertörténetekből áll. A demokrácia része az is, amikor kimondjuk azt, ami kényelmetlen. Amikor beszélünk a bizonytalanságról, a kérdésekről és a félelmekről. Ettől lesz tartalma. Az elmúlt évek számomra egy dolgot nagyon világossá tettek: a demokrácia folyamatos jelenlétet igényel. A választás egy pillanat. A munka folyamatos.  A változást a civil részvétel, a párb...