Narratívák a valóságból

Egy ideje egyre erősebben foglalkoztat, hogyan tudnánk ma valódi roma önszerveződést építeni. Sokat beszélünk arról, mit tett velünk az elmúlt harminc év politikája. A paternalizmusról, a kihagyott közösségekről, most éppen a „gyámságról”. A gyámság képe találó, bár engem személy szerint soha nem irányított gyám, és ezután sem fog. Jó lenne végre közösségi szinten is így gondolkodnunk. Engem most sokkal jobban érdekel, mi mit teszünk azért, hogy legyen saját súlyunk a bennünket érintő ügyekben. Van mire építenünk Ismerjük egymást. Van tudásunk, tapasztalatunk, kapcsolataink. Vannak szervezeteink, szakembereink, művészeink, pedagógusaink, vállalkozóink, aktivistáink, helyi közösségi embereink és egyre több fiatal, aki tenni akar. Megvan bennünk és közöttünk mindaz, amiből építkezni lehet. Nem az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e rá. Szerintem képesek vagyunk. A kérdés az, hogy a meglévő tudásunkat, kapcsolatainkat és tapasztalatainkat képesek vagyunk-e úgy összekapcsolni, hogy amikor van...

Az elmúlt napokban sok vita alakult ki a készülő roma kulturális fórum stratégia alkotás folyamatáról és az ahhoz kapcsolódó szakmai egyeztetési folyamat körül. A vita elsősorban arról szólt, kik és hogyan kerültek be ebbe a folyamatba, kik maradtak ki, milyen elvek alapján történik a bevonás, és mit jelent ebben az esetben a részvételiség. Közben azok közül is kaptak emberek támadásoka, akik részt vesznek benne, a kimaradóknak pedig elhangzott: jelezzék, kopogtassanak, ha szeretnének bekapcsolódni. Szerintem éppen ezért érdemes egy kicsit távolabbról ránézni arra, mit jelent valójában a részvételi bevonás és a részvételi stratégiaalkotás, mert a vita lassan személyekről és motivációkról szól, miközben szerintem alapvetően szakmai és folyamatbeli kérdésekről kellene beszélnünk. Mi is kaptunk egy szakmai javaslatcsomagot véleményezésre , amely 13 területen fogalmaz meg stratégiai célokat és lehetséges intézkedéseket. Átnéztük, és elküldtük hozzá a szakmai észrevételeinket. A javaslatc...