Narratívák a valóságból

Most szombaton, szeptember 27-én újra megrendezik Budapesten a Roma Büszkeség Napját. Ez az esemény nemcsak a roma közösség ünnepe, hanem társadalmi ügy is: arról szól, hogyan tudunk együtt élni egy országban, és mennyire vagyunk képesek egymás méltóságát tiszteletben tartani.  A Roma Büszkeség Napja 2013 óta üzeni, hogy a romák nem csupán statiszták a magyar társadalomban, hanem saját hanggal, saját történettel és saját büszkeséggel rendelkeznek. Ez a nap egyszerre ünnep, emlékezés és tiltakozás: ünnepe a kultúrának, emlékezés a közösség múltjára, és tiltakozás a kirekesztés ellen. Az idei esemény különösen fontos.  Az én értelmezésemben kirekesztési (önazonossági) rendelet árnyékában, új szervezési környezetben zajlik, és erősebben üzeni, mint valaha:  Semmit Rólunk Nélkülünk És ha van valaki, akihez ez a mondat örökre kötődik, akkor az  Setét Jenő , ő volt az, aki elindította a Roma Büszkeség Napját, és aki egész életében ezen az üzeneten dolgozott.  Ki ...

„Nem azért végeztem jogot, hogy egy polgármester mondja meg, hova költözhetek.” Ez a mondat még a törvény elfogadása előtt készült videóban hangzott el, amelyet Báthori Róbert, a Szabad Európa újságírója készített. A felvételen dr. Sifter Ágnes, egy roma származású jogásznő beszélt arról, milyen az, amikor a származásod határozza meg, hogy hova engednek élni. A hangja nyugodt volt, mégis feszült, minden szó mögött ott volt a személyes tapasztalat súlya. Ez a mondat pontosan előrevetítette, milyen irányba halad az ország. Akkor még nem volt jogszabály, ami ezt hivatalosan lehetővé tette volna, de benne volt minden: a feszültség, a tehetetlenség, az igazságtalanság, amit sokan nap mint nap átélünk. A „cigánymentes falu” nem csak egy elszólás: egy rendszer tünete, ami újra és újra megmutatja, hogy hiába a tanulmányok, a munka, a „beilleszkedés”, a származás mindig bélyeg marad. A hatalom gyakran azok kezében van, akik ezt a bélyeget tartják életben. Nehéz nem dühösnek lenni. Nehéz nem...