Narratívák a valóságból

A romák társadalmi reprezentációjának helyzetén sokat gondolkodom mostanában, főként azon, hogyan jelenünk meg a nyilvánosságban, különösen a politikai térben és a médiában. Sajnos szinte minden hétre jut egy újabb cigányozás, egy újabb bántó, leegyszerűsítő vagy megbélyegző megnyilvánulás. Ezért most egy háromrészes írássorozatba kezdek, amelyben ezt a reprezentáció kérdéskörét járom körül, ahogyan én látom, ahogyan én megélem. Fontosnak tartom, hogy ne csak arról beszéljünk, mit mondanak rólunk mások, hanem arról is,  hogyan jelenünk meg saját magunkként . A reprezentáció nemcsak az, amit a politika vagy a média rólunk állít, hanem az is, amit mi mutatunk magunkról. Az írások három témát érintenek majd: 1.     a politikai térben való megjelenést, 2.     a médiában való jelenlétet, és azt, hogyan formálja ez a rólunk kialakított képet, 3.     valamint a roma önreprezentációt – társadalmi és kulturális értel...

Ez a bejegyzés egy reflexió arra az élő videóra, amely a Roma Play felületén jelent meg, és amelyben Józsefváros polgármestere többek között a roma kulturális intézményi koncepcióról is beszélt.  Nem volt könnyű megszólalni, de szükségesnek éreztem. Sokat gondolkodtam, reagáljak-e erre a videóra vagy sem. Őszintén szólva, mély sebeket tépett fel bennem. Amikor meghallgattam, épp a vasútállomáson voltam, és nem tudtam elindulni haza. Csak ültem ott, néztem magam elé, és nem tudtam eldönteni: sírjak vagy nevessek? Az elmúlt év eseményei újra végigfutottak bennem, minden, amin keresztülmentünk, egyszerre lett újra jelen. Nem fogom újra megírni, hogy mi a pontos története annak a szakmai koncepciónak, amit három kiváló szakemberrel közösen dolgoztunk ki.  Erről már részletesen írtam a májusi blogbejegyzésemben – ha érdekel, ott elolvasható.  Ez az írás most másról szól.    Arról, hogy mi történik akkor, amikor a szavak és a tettek közé bizalmatlanság ékelődik és arr...